Sziasztok! Én volnék
az író, aki talán egész ismertnek is mondható. Ez a történet egész közel
áll a valósághoz, azonban bármilyen egyezés a valósággal, csupán
véletlen. Plusz, néhány infó, amit nem árt tudni:
A Neveket animékből
szedtem, párat ugyan úgy hagytam, néhányat megváltoztattam. A történetem
fő ihletője az életembe belépett röplabda, és a Haikyuu című
sportanime.
A röplabda
csapatsport, amelyet két, egymástól egy magas hálóval elválasztott
csapat játszik egy labdával, amit főleg kézzel és karral (ritkábban más
testrészekkel) érintve tartanak mozgásban a pálya légterében. Mindkét
csapat háromszor érintheti meg a labdát (ebből a szempontból a
sáncérintés nem számít), mielőtt továbbítja azt a másik térfélre. Pontot
a következő helyzetek érnek: ha a labda földet ér az ellenfél térfelén,
ha valamelyik csapat a vonalon kívülre üti a labdát, ha az ellenfél
hibázik (büntetésben részesül), vagy ha a labda fennakad a hálón. A
röplabda igen aktív sport, különösen alkalmas rugalmas, gyors feladatok
gyakorlására. Fejleszti a szem-kéz-koordinációt és az önuralmat is (ami
ahhoz szükséges, hogy ne térjünk ki a felénk közeledő tárgyak - ez
esetben a labda - útjából).
Szabályok
A
pálya mérete 9×18 méter. A pályát egy 9,5×1 méter méretű háló két
részre osztja, aminek a teteje férfiaknál 2,43, nőknél 2,24 méter
magasan van, de ez változhat a kezdők és a veterán játékosok számára. A
pályán a hálóval párhuzamosan, attól 3 méterre mindkét térfélen van egy
vonal, a támadóvonal (hármas vonal).
Ha
egy csapat elnyerte a szerválás jogát, akkor forgás következik. A
csapat tagjai az óramutató járása szerinti irányban forognak. Amennyiben
a forgás következtében egy adott pozícióba kedvezőtlen adottságú
játékos kerül, azt lecserélhetik a liberóval, de akár más játékossal is.
Cserélni azonban játszmánkét („szettenként") csak hatszor lehet, ám
ebbe a liberó cseréje nem számít bele.
A
labda bőrből vagy műbőrből készül. Az FIVB szabályai szerint körmérete
65-67 cm, súlya 260-280 g, és a labda belsejében uralkodó nyomás
0,30-0,325 kg/cm².
A
játszma: Egy csapat hat kezdő játékosból, öt cserejátékosból és egy
liberóból áll. Utóbbi - a nyitás kivételével - tetszés szerinti posztra
cserélhető, de alapjában védekező specialista. Érmefeldobással
választják ki, hogy melyik csapat kezd. Az adogató csapat játékosa a
levegőbe dobja a labdát, és megpróbálja úgy megütni, hogy az ellenfél
területén landoljon. Az ellenfél játékosai legfeljebb háromszor
érinthetik a labdát, mielőtt visszajuttatják a másik oldalra (az
érintésbe a sáncolás nem számít bele). A labdamenet ily módon a
következő mozzanatok sorozatából áll: fogadás, feladás, ütés. A
visszaütést az ellenfél felugró játékosai sáncolással (tenyérrel,
karral) igyekeznek megakadályozni. A labda birtokában levő csapat a
támadó fél. Így folytatódik a játék, amíg a labda le nem esik, el nem
akad a hálóban, valaki nem hibázik vagy szabálytalankodik. A mérkőzés
három nyert játszmáig tart. Egy játszma megnyeréséhez - legalább két
pont különbséggel - 25 pontot kell szerezni. Ha a két pont különbség
eddig nem alakul ki, akkor maximálisan 30 pontig folytatják, és ekkor
már egyetlen pont különbség is elég. Amennyiben döntő, azaz ötödik
játszmára is sor kerül, ott 15 pont is elég a győzelemhez.
Hibák, szabálytalanságok:
A labda a pályán kívül vagy a támadó csapat térfelén ér talajt, a háló alatt megy át, vagy érinti a háló antennáit.
A csapat háromnál többször érinti a labdát, vagy egy játékos kétszer egymás után.
Túl sokáig érintkezik a játékos a labdával („tapad" a labda).
A játékos hozzáér a háló szalagjához, amikor a csapatánál van a labda.
Nem sikerül megérinteni a labdát, mielőtt az adott csapat térfelén leesik.
A játékos átnyúl az ellenfél térfelére, kivéve ütéskor.
A játékos bármelyik testrésze az ellenfél térfelére kerül, kivéve a kéz- és lábfejét.
Adogatáskor egy játékos felugrik, vagy feltartja a karját a hálónál, hogy az ellenfél ne lássa a labdát.
Nyolc másodpercnél tovább tart a szerválás.
Az adogató játékos belép a pályára.
Összeverekednek a játékosok, akár egy csapaton belül, akár az ellenféllel.
A csapat háromnál többször érinti a labdát, vagy egy játékos kétszer egymás után.
Túl sokáig érintkezik a játékos a labdával („tapad" a labda).
A játékos hozzáér a háló szalagjához, amikor a csapatánál van a labda.
Nem sikerül megérinteni a labdát, mielőtt az adott csapat térfelén leesik.
A játékos átnyúl az ellenfél térfelére, kivéve ütéskor.
A játékos bármelyik testrésze az ellenfél térfelére kerül, kivéve a kéz- és lábfejét.
Adogatáskor egy játékos felugrik, vagy feltartja a karját a hálónál, hogy az ellenfél ne lássa a labdát.
Nyolc másodpercnél tovább tart a szerválás.
Az adogató játékos belép a pályára.
Összeverekednek a játékosok, akár egy csapaton belül, akár az ellenféllel.
Pontozás:
Ha a labda leesik valamelyik térfélen, az ellenfél pontot kap. Ha az
egyik csapat hibázik, vagy szabálytalanság történik, akkor a nem hibázó
vagy szabálytalankodó csapat kap pontot.
Forrás: internet, tudod, google a barátod x"D
Írói megjegyzés: Nekünk
a tanár úgy tanította és kb. mindenhol úgy látom, hogy 2 nyert szettig
tart egy mérkőzés. Ezek 25 pontig mennek el. Azonban ha ez a kettő szett
döntetlenül zárul, akkor játszanak egy 3. szettet is. 25 ponttól, 2
pont különbség már nyertes szettet jelent.
Remélem ez nem
veszi el kedveteket az olvasástól, hisz' nem erről fog főként szólni,
csak gondoltam, ha ezt bemásolom ide és beírom, akkor könnyebb
megtalálni és a későbbiekben eligazodni a történetben, mert lesznek
benne azért olyanok, melyekhez szükség van némi alapismeretre.
Minden egyebet megtudtok a sztori közben, remélem sokaknak fog tetszeni ^^ <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése